2014. november 18., kedd

9.Fejezet/ 1. rész

Hahi! Ma egy nagyon rövid részletet hoztam, de ez csak a fejezet 1. része! A jövő héten pedig egy kb ugyan ilyen hosszú irományt hozok, így ez lesz "egyesítve" a leghosszabb fejezet. Remélem beéritek ennyivel, mert nem tudnám határidőre hozni az egész részt!
"Sok kicsi sokra megy"

~*~

A farkas belém fúrta tekintetét, és egyre közelebb jött hozzánk. Victoria és Hayley ijedten hátrább csúsztak, de nem vesztették el a hidegvérüket.
- Hát eljött a pillanat - motyogtam az orrom elé egy kicsit túl dramatizálva.
- Milyen pillanat? - kérdezte Hayley, akinek a hallása jobb volt, mint gondoltam.
- Mindegy - legyintettem - Most az a lényeg, bármi is történjék, ne essen baja a farkasnak. Nem önszántából van itt - mondtam, majd átváltoztam és elindultam lefelé a „szirtünkre” vezető kis ösvényen, ám James gyorsabb volt nálam, megkerült és elém ugrott. Elkezdtem hátrálni, majd hirtelen ötlettől vezérelve nekiugrottam, hogy leteperjem, de gyorsabb volt nálam, mellém került és az oldalam felé kapott. Elugrottam fogainak útjából és a szemébe néztem. Zöld íriszében harag és félelem váltakozott, mikor elrugaszkodott, és bekövetkezett a már annyiszor megálmodott pillanat: csak zuhantam lefelé, már azt hittem, sosem lesz vége. Esés közben visszaváltoztam, majd hangos puffanással a földre érkeztem. A hatalmas bozótos rengeteg sebet ejtett bőrömön, én mégsem éreztem egyiket sem, mert a fejem teljesen eltompult, csak hangos dübörgést hallottam. Majd a zaj is egyre halkult, a szemeim pedig lecsukódtak.
Mély levegőt vettem és felültem, de ezt azonnal meg is bántam, mert fejembe éles fájdalom hasított. Mintha ledobtak volta egy ház tetejéről. Nagy nehezen föltápászkodtam és körülnéztem. Egy erdőben voltam. Vagyis egy tisztáson. A fák rémisztően meredeztek az ég felé, ami pimaszul kéklett fölöttem, csöppet sem tükrözve a hangulatot, ami az erdőben uralkodott. A fák között sejtelmes köd telepedett le, ezzel félméteres magasságban mindent eltakarva a szemem elől. Hirtelen morgást hallottam a hátam mögül. Megperdültem, és egy hatalmas, zöld szemű farkassal találtam szemben magamat. Hátráltam, ám az állat folyamatosan közeledett felém. Megfordult a fejemben, hogy szembeszállok vele, de ezt a gondolatot gyorsan el is hessegettem, hiszen rögtön széttépne, még védekezni sem tudnék. Így csak egy lehetőségem maradt, a futás. Megperdültem, és nekiiramodtam, de a farkas tekintetét folyamatosan a hátamban éreztem. Berontottam a fák közé, ahol a sűrű köd miatt semmit nem láttam, és az első adandó alkalommal meg is botlottam egy faágban. Érdes tappancsokat éreztem a hátamnak csapódni, de nem olyan magabiztosan, ahogyan az állat eddig fellépett, sőt, a farkas szinte teljes súlyával nekem csapódott, én pedig a hirtelen lendülettől erősen a földre estem. A fájdalom elviselhetetlenné vált, a fejem szinte szétrobbant. Majd egy pillanat alatt minden megszűnt.
Kinyitottam a szemem. Egy fekete és végtelen térben lebegtem, nem éreztem semmit, de ahogy magamra néztem, észrevettem a rengeteg sebet, amik az egész testemet beborították. Erősen belemartam az egyikbe, ám ez nem okozott fájdalmat, még akkor sem, amikor vörös vér serkent ki körmeim nyomán. Leejtettem magam mellé kezeimet, és becsuktam a szemem.
Mikor kinyitottam a szemem, egyenesen a farkas zöld íriszeibe bámultam. Legalábbis azt hittem, ezért hasba rúgtam a velem szemen álló fiút, aki egy pillanatra összegörnyedt a fájdalomtól, majd erőt vett magán, és újra felegyenesedett.
- Beléd meg mi ütött? - kérdezte - Tudod, hogy nem direkt csináltam, azt az előbb! - nem értettem, mire céloz. Ami azt illeti, azt sem tudtam ki ő, így csak meresztettem a szemeimet rá, és magamban rácsodálkoztam baráti közeledésére. A farkaséra félelmetesen hasonlító tekintetét rám meresztette, és elgondolkodva pásztázott végig - Veled meg mi történt? - vonta fel a fél szemöldökét - Persze rajtam kívül - húzta el a száját. Még mindig nem értettem semmit.
- Bocsi, de te ki vagy? - kérdeztem a lehető legtapintatosabban, mire elkerekedtek a szemei.
- Ugye ezt most nem mondod komolyan? - képedt el, és közelebb lépett hozzám - Én vagyok! - mondta, majd még közelebb jött, mire én ellöktem magamtól. Valamiért nem bíztam benne, a tekintetétől kirázott a hideg - Mi történt veled? - kérdezte meg ismét, hangjában elkeseredés csenget.
- Én is szeretném ezt tudni! - fakadtam ki - Miért félek tőled? Hogy kerültem egyáltalán ide? - hangom hisztérikusan csengett, miközben karommal körbemutattam a tájon. Nem messze tőlünk hatalmas sziklaszirt magasodott ki a földből, tetején két ismerős alak állt, akik egy feléjük közeledő farkasra szegezték tekintetüket. Hayley és Victoria! Jutottak eszembe barátnőim. Vajon mit keresnek ott? És a farkas? Őket is meg akarja támadni? Ijedtem meg, és elkezdtem futni az állat felé, ám túl messze voltam, így az még előttem elérte barátnőimet. Kiáltásra nyitottam számat, ám az állat támadás helyett csak leült előttük, majd hirtelen az előbb megismert fiú volt a helyén. Megtorpantam, és visszanéztem az előbb faképnél hagyott idegenre. Még mindig ott állt. Fagyos hangsúlyra váltottam, hogy elrejtsem a hangomban a megrökönyödést.
- Ki vagy te? - közelebb mentem, hogy szemtől szemben álljunk - És hol vagyok?
- A nevem James. És a jövőben vagy. Vagyis úgymond a jövőben. Ez csak az egyik álmom - magyarázkodott.
- Rosszul fogalmaztam. Mi vagy te? - kérdeztem ismét, mire a szemei elkerekedtek.
- Tessék? - kérdezett vissza.
- Jól hallottad - folytattam, egyre fagyosabban, bár már nem sok kellett, hogy hangom megremegjen.
- Mit történt veled? - kérdezte már harmadszorra, és ismét válasz nélkül hagyott. Hátat fordítottam neki, majd elindultam, magam sem tudtam, hova - Várj! - kiáltott utánam, és megragadta a vállamat, majd maga felé fordított, és a szemembe nézett - Mire vagy kíváncsi? - mosolyodott el feszélyezetten.
- Mindenre - hangom egy kicsit megremegett, mikor kimondtam a szót, de azzal nyugtattam magam, hogy reggel fölkelek, és rájövök, hogy ez az egész csak egy álom volt. Hiszen nincs természetfölötti!
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK. . .

5 megjegyzés:

  1. Szia!
    Hűha, ez érdekes rész volt, kíváncsi vagyok a folytatásra, és hogy mit fog James mondani :) Nagyon titokzatos a karaktere, egyre jobban kedvelem, azt hiszem :) Csak így tovább, várom a folytatást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Örülök a kommentednek :D
      Azt hiszem, át kell írnom az egészet, hogy ne legyen titokzatos. Bár szerintem egyáltalán nem az. Még azt is elárulta a 2. fejezetben, hogy sárgaöves karatés :D
      (Én meg várom a Te blogod folytatását :D)

      Törlés
    2. *hogy titokzatos maradjon
      (Én is tudok írni...)

      Törlés
    3. A blogomon a Legyél hercegem! című írást fogom folytatni, a másikat újraírom én is :) És azt már nem biztos, hogy publikálni fogom.

      Törlés
  2. Nagyon tetszik a történet. Várom a folytatást! :)

    VálaszTörlés